Hétvégék
A hétvégéim elég zsúfoltak voltak eddig. Valami mindig történt, valaki mindig ment valahova. Ez volt az első olyan hétvége, amikor végig itthon voltunk.
Az első péntekemen, (körülbelül olyan 3 héttel ezelőtt) este, Yuvi és Bob krikett évzáró barbaque-ján voltunk. A nyár végével befejeződik a krikett szezon is, és majd csak a következő márciusban fognak megint játszani.
Az angolok nagyon szeretik a barbaque-kat. Ez egy fajta kerti-parti, ahol sütögetnek, mindenki mosolyog a másikra és kellemesen elbeszélgetnek azzal, akit jobban ismernek. Mivel ez az alkalom ugye egy évzáró volt, körülbelül másfél órán keresztül különböző beszédeket hallgathatunk. Akkor még nem sokat értettem az itteniek beszédéből, szóval egy kicsit unalmas és fárasztó volt, (kíváncsi vagyok, hogy most mennyit értenék belőle) ráadásul Mia pont akkor kezdett el furcsán viselkedni. A barbaque után pedig valami nagyon elegáns étterembe mentünk Yuvi barátjával és a szüleivel. Az étterem a harmadik helyet foglalja el Guilford éttermeinek toplistáján, képzelhetitek, hogy milyen jó ételek voltak és, hogy mennyire lesték a pincérek minden kívánságunkat. Egy kicsit fáradt voltam és a hangos zene miatt, még kevesebbet értettem a beszélgetésekből, mint egyébként, de a füstölt lazac és a különleges argentin desszert segített elfelejteni minden problémámat. Ja és elnézést mindenkitől, akinek azt meséltem, hogy Angliában nem adnak ki alkoholt 21 év alatt. Téves információ. Nagyon finom CAMPO FLORES SAUVIGNON BLANC - VERDEJO nevezetű bort ittam.
Másnap, szombat délután Shelleyvel és Miával a változatosság kedvéért, Shelley munkatársának a barbaqu-jára mentünk. ( A fiúk egész nap golfoztak) Ez egy fokkal jobb volt, mint a pénteki. Itt kezdtem el azt érezni, hogy „hű, meg tudok szólalni angolul!” Volt ott egy fiatal pár. A lány német, a fiú pedig francia volt, de már régóta itt élnek Angliában. Nagyon kedvesek voltak. Ők átélték néhány éve azt, amit most én átélek, szóval teljesen megértették a helyzetemet.
A barbaque után, elmentünk nyugat Londonba, egy szikh templomba, a Gurvárába, egy szikh Istentiszteletre. A Gandhi család szikh vallású. Bob és Shelley az Istentiszteleteken találkoztak és így szerettek egymásba. Nekem nagyon tetszett az egész szertartás. Főleg énekeltek és egy nagy könyvből olvastak fel, a szent könyvből, amit 10 tanítójuk, gurujuk közül az egyik írt. A bengáli énekek csodaszépek. Egy kicsit hasonlítanak a magyar régi stílusú népdalokra. Sok hosszú elhajlított hangból állnak és végtelen nyugalommal tölt el minden hallgatót. Három fajta különleges hangszeren játszottak. A hangzásuk tényleg leírhatatlan. Itt van egy kis ízelítő, de ez egy kicsit más, nem találtam jobb videót.
https://www.youtube.com/watch?v=p7t9DcaYQGg
Gandhiék nem mennek minden héten templomba, csak körülbelül havonta egyszer a nagyobb ünnepeken. Most ez egy szomorú alkalom volt, mert az egyik rokonuk halálának az 5. évfordulójáról emlékeztek meg. De a szertartás után egy szomorú arcot nem láthatott az ember. Mindenki örült a másiknak, beszélgetett és evett.
A szikhek minden szertartás után együtt ebédelnek vagy vacsoráznak. Az Istentisztelet végén a szentélyben egy langernek nevezett szent ételt vesznek magukhoz. Ez számukra olyan, mint nekünk a kenyér, vagy a bor. Miután megkapták a szent ételt, háromszor lehajolnak, megérintik a földet és csak utána eszik meg a langert. Ezután lemennek az ebédlőbe, igen a templomon belül az alsó szinten van az ebédlő, a felső szinten pedig a szentély.
A szikhek szertarásán bárki részt vehet és az utána lévő lakomára is hivatalos. Mindössze három szabályt kell betartania: 1. lefedni a fejet, 2. levenni a cipőt, 3. addig nem nyúlni a templomban semmihez, amíg kezet és arcot nem mosott az ember.
Mindig vegetáriánus ételeket esznek az Istentiszteletek után és nem használnak evőeszközöket. Mivel én még sosem kóstoltam egyik ételt sem, mindegyikből kértem egy kicsit.
Az ételek, amiket ettem:
- spenót olvasztott sajttal és egy különleges fűszerrel
- sok- sok párolt zöldség (paprika, erős paprika, paradicsom, uborka, nyúl here (lady’s fingers)) curryvel? Nagyon erős volt, de nekem ízlett.
- Valami narancssárga zöldséges dolog, pontosan nem tudom, hogy mi és sajnos a nevére sem emlékszem, de az annyira nem volt jó.
- Naanà a lepény neve, amit kenyér helyett esznek. Ez volt a köret.
- Desszert1: édes sajt meleg tejben, összeforralva
- Desszert2: Vajas répa tejjel összeforralva. Meglepően finom volt.
Legközelebb lefotózom a tányéromat, mert étvágygerjesztően jól nézett ki.
Az ezután következő vasárnapot otthon töltöttem. Shelley elment vásárolni, Bob valahol sportolt, Mia átment a szomszéd kislányhoz, Sofia-hoz játszani, szóval egyedül maradtam Yuvival. Az idő nagy részében Monopolyztunk, majd különböző bűvész trükköket mutogattunk egymásnak. (Yuvi nagyon sok kártya trükköt ismer). Illetve a gyerekek kedvenc Tv csatornáját a Disney chanel-t néztük. Most már egy kicsit kezdem unni a sok gyerekfilmet. a közeljövőben, ha végre megtanultam kezelni a Tv-t, amikor egyedül leszek itthon megnézek egy jó, elgondolkoztató filmet. De mindent összevetve nagyon jól éreztem magam Yuvival és szerintem pont jól jött ki, hogy egy kicsit kettesben lehettünk, mert ő volt az, akit nehezebben tudtam megismerni, mint a többi családtagot.
A szeptember 13-14-ei hétvége sem a pihenésről szólt. Szombaton, 7:00-kor keltünk, mert Yuvinak focimeccse volt Guilfordban. Szóval elvittük Yuvit a bemelegítésre, aztán meg elvittük Miát a szomszéd faluba Stage Coach-ra. Mia elmesélése alapján ezt egy drámafoglalkozásnak tudom elképzelni, ahol énekelnek, táncolnak, színészkednek. Ezután visszamentünk megnézni a meccset. A kocsiban Mia és Yuvi váltig állította, hogy Yuvi annyira nem focizik jól, sokkal ügyesebben krikettezik, vagy rögbizik. Ehhez képest a csapata 2-0-ra győzött és a két gólból az egyiket ő lőtte. Szóval most már kezdem érteni miért van ott az a sok golf, krikett, rögbi és foci trófea a kandalló tetején. Miának is van egy csomó érme. A legtöbbet a tanulmányi versenyeredményeiért kapta, de akad köztük egy-kettő, amit rögbi meccseken szerzett.
Vasárnap, mint már régebben írtam Shelley San Francicoba utazott és mivel Mia elég nehezen viseli azt, hogyha elutazik az anyukája el kellett terelni valamivel a figyelmét. Így, amint Shelley-ért megérkezett a taxi, elmentünk a helyi boltba lisztet, vajat, csokit és egyéb dolgokat venni, ami szükséges a csokis keksz elkészítéséhez.
A héten minden rendben ment Shelley nélkül. Előre meg volt beszélve, hogy melyik nap mit eszünk és az egyik este Shelley szülei is átjöttek segíteni. Bob is derekasan részt vett a házimunkában, gyerekekkel való foglalkozásban, holott máskor hét közben nem nagyon figyel rájuk. Szóval tényleg nem volt semmi probléma, de azért mégis nagy megkönnyebbülés volt, amikor Shelley csütörtökön hazajött. Mégiscsak ő az, aki itt rendet tart. Velem sokszor előfordul az, hogy valamit százszor el kell mondanom Yuvinak és Miának, hogy végre megcsinálják (pl. fürödjenek, mossanak fogat, stb.). Amit Shelley mond, azt mindig rögtön megcsinálják, mert ha nem, annak következményei lesznek.
Mindenki kapott valami kis ajándékot San Franciscoból, még én is. Ebből is látszik, hogy tényleg családtagként kezelnek.
Az ezt követő hétvége nyugis volt. Nem mentünk sehova, vagyis Miának Stage Coach-a volt, Yuvinak pedig focimeccse, Bob pedig sportolt valamit, de én nem mentem sehova, szóval végig pihentem, meg a házimunkában segítettem. Shelley megmutatta hogyan kell kezelni a porszívót, hol van a felmosó vödör, rongy, hogyan tisztítsam a fürdőszobákat, stb… Szóval hétfőn, kitakaríthattam az egész házat. Így hétfő lesz a takarítós nap.
Időközben elkezdődött a nyelviskola is, voltam már egyedül Guilfordban, kezdek kiigazodni a buszmenetrenden.
Holnap pedig meglátogatom Beát és Pétert (családi magyar barátok, akik itt élnek Crowley-ban). El fognak vinni Brightonba. Végre láthatom az angol tengert!
Szóval minden egyre jobb és jobb. Kezdem magam otthon érezni. Most úgy érzem, hogy ez volt a legjobb döntés. Nekem pont erre volt szükségem.