Első bejegyzés

Sziasztok! Ma érkeztem meg Angliába. Most éppen Crowley-ban vagyok családi barátoknál, Péternél és Beánál. 12:30 körül érkezett meg a busz, itteni idő szerint. De inkább kezdek mindent előről:

Szóval a Népligetről indult a buszom reggel 9:30-kor. Azt tudtam, hogy Angliába megyek, de hogy valójában hova azt nem. Éreztem, hogy most nem csak úgy kiruccanok egy évre és amikor visszajövök minden ugyanúgy fog várni, ahogy otthagytam. Nagyon sok minden meg fog változni ezalatt az év alatt. Én is sokat fogok változni, de az a világ is amit otthonhagytam. Akkora tört rám az az érzés amit már egész héten hiányoltam a búcsúzásoknál, mert egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy pár nap múlva már nem leszek ott. Őszintén még most sem tudom teljesen felfogni, hogy itt vagyok. :) Szóval miközben elhagytuk Budapestet realizálódott bennem, hogy egy kicsit azért félek az előttem lévő ismeretlentől. Persze szomorú voltam, de emelett volt bennem egy megelégedettség is, hogy na végre a helyén tudom kezelni ezt a búcsúzás dolgot. És a másik oldalon pedig tele voltam izgalommal és kalandvággyal, csupa pozitív érzésekkel. És az is eszembe jutott, hogy ez alatt az idő alatt, amíg itt leszek ki fog derülni, hogy mi az ami fontos nekem. Mert az ami fontos az megmarad és ami a rétegek alatt megmarad az vagyok én.

Nagyon tudom ajánlani mindenkinek ezt a Student Agency nevezetű busztársaságot. Én teljesen meg vagyok velük elégedve.Mivel a dolgok elég gyorsan történtek, repülő jegyet már csak kb. 90 000Ft-ért tudtunk volna venni. Ezért döntöttem úgy, hogy busszal megyek, ami isic diákigazolvánnyal csak 23 300 Ft. (Azért van egy kis különbség. ) Mindenkinek az előtte lévő ülésen fel van szerelve egy kis számítógép, amin az ember nézhet filmeket, sorozatokat, hallgathat zenét és még játszhat is. Emellett még hoznak nekünk teát/ kávét/ kapucsínót/ forró csokit, amiért nem kell külön fizetni.

A busznak volt megállója még Győrben, Pozsonyban és Brno-ban. Prágában kellett átszállni. Pozsonyig egyedül ültem ablak mellett, aztán meg Prágáig volt szomszédom. Prágába 17:00 helyett 17:50-kor érkeztünk meg, aztán ki-ki átszállt arra a buszra, amire kellett szállnia. Az angliai busz már elment volna 17:30-kor, de szerencsére megvártak minket.

Amíg Csehországban voltunk volt wifi  a buszon. Azután jött még Plazen, Luxemburg, Brüsszel és ugye végül London. A második buszút sokkal hosszabb volt. Egész éjszaka utaztunk, kb. 16 órát. Nem ült mellettem senki, úgyhogy ki tudtam nyújtani oldalra a lábamat, de egy idő után még így is kényelmetlen volt. Olyan 3-4 órát tudtam aludni. A busz 3-szor áll meg egy-egy benzinkútnál. A társaság javára szól az is, hogy csak egy benzinkútnál kellett fizetni a Wc-ért. Az út alatt megnéztem a Hobbitot (végre J ) és a Grate Gatsby-t. Mindkét filmet angolul, cseh felirattal. J Szóval még a cseh nyelvtudásomat is fejlesztettem.

29-én reggel 9 körül érkeztünk meg az Angol határhoz. Az útleveleket kétszer is be kellett mutatni, a bőröndöket átvizsgálták, akárcsak a régi rendszerben. De gördülékenyen ment minden. Tipikus angol időjárás várt minket. A napot hatalmas felhők takarták el és szitált az eső.
Aztán mikor teljesen röpke másfél óra alatt sikerült átlépni a határt elállt az eső és kisütött a nap. Éppen Robbie Williams-től az I will talk and hollywood will listen c. szám ment a fülemben és ettől kicsit úgy éreztem, mintha egy film főhőse lennék, aki most indult el megvalósítani a küldetését. És ilyen zenékkel a főhősök a filmekben mindig valami jót akarnak véghezvinni és végül sikerül is nekik minden. Azután egy teljesen más hangulatú John Coltrane szám jött és észre vettem, hogy még mindig áll a busz, megint átvizsgálják a bőröndöket és ez vissza is rántott a filmemből a valóságba.

A Csalgúton keresztül mentünk át Angliába. Kicsit izgalmasabb procedúrának gondoltam ezt a Csalagútos találmányt. Csak annyi volt, hogy berakták a buszt egy vonatba, ami 24 perc alatt átvitt minket a másik oldalra. Ha belegondolok elég jól kitalálták, de számomra mégis azért egy kicsit illúzió romboló volt.

Aztán elaludtam és legközelebb mikor kinyitottam a szemem egy hatalmas Double-decker buszt láttam meg. Megérkeztünk Londonba. A pályaudvart nagyon könnyen megtaláltam, tényleg minden ki van táblázva. Na meg hallottam, hogy mások is a vonathoz igyekeznek, így egyszerűen csak követtem őket. J A pályaudvaron már biztos voltam benne, hogy jó helyen vagyok, mert tele van az egész angol zászlókkal. Megvettem a jegyemet és megkerestem a vonatot, ami elröpített Three Bridges-be, ahol Péter már várt rám. A vonaton mindenki nagyon segítőkész volt, meg se szólaltam rögtön megkérdezték, hogy először járok-e Londonban? Megnézték a jegyemet és biztosítottak arról, hogy minden rendben van, jó kocsiba szálltam.

Szóval tényleg minden nagyon jól ment, nem volt semmi baj. Most nagyon fáradt vagyok, de boldog. holnap találkozom a családdal. Egy kicsit izgulok.