Brighton

Ezt a hétvégét Beánál és Péternél töltöttem Crawley-ban. Nagyon jól éreztem magam. Beáék nagyon kedvesek. tényleg úgy figyelnek rám, mintha a lányuk, vagy valami nagyon közeli rokonuk lennék. És ez nagyon jól esik. Kicsit olyan volt, mintha haza mentem volna. :)

Szombaton reggel Shelley elvitt Guildfordba a vonatállomásra. Innen indult a vonatom a Gatwick repülőtérre, ahol Péterék felvettek. (Gatwick kb. 10 percnyire van Crawleytól) Egy kicsit izgultam, mert egyedül kellett megtalálnom a helyes vágányt és felszállni a jó vonatra. Ez szerencsésen sikerült is. A következő megpróbáltatás pedig az volt, hogy átmenjek a repülőtéren és megtaláljam a déli terminál parkolóját. Az egész leírva nehezebben hangzik, mint amilyen nehéz volt. Szerencsére minden ki van írva, vagy százszor, hogy mit merre talál az ember, úgyhogy tényleg lehetetlen eltévedni. Pedig, mint tudjuk, én nagyon ügyesen el tudok veszni, de hála Istennek ez még az én tehetségemet is felülmúlta. :)

Beáéknál gyorsan lepakoltunk, én megreggeliztem (az angol műzli nagyon finom) és Péterrel, Beával és Dórival (az egyik lányuk, a másikat Orsinak hívják) elindultunk Brightonba.

Brighton egy nagyon aranyos tengerparti diákváros. Dóri elmesélte, hogy ez egy elég liberális hely, szóval az emberek sokkal jobban elfogadják, a másságot. Egyébként itt Angliában tényleg sokkal toleránsabbak bizonyos dolgokban, mint otthon. Legalább is én így látom az eddigi tapasztalataim alapján.
Péterék meghívtak egy kávéra egy aranyos kis kávézóban, majd sétálgattunk Brighton sétálóutcáin, benéztünk egy-két ruha boltba és Péter megpróbált cserepet találni a franciaországi nyaralásból hazahozott bazsalikomnak. Egyébként tök jó, mert itt Angliában, ha van diákigazolványod a legtöbb ruhaboltban, meg bizonyos áruházakban kapsz 10 vagy 20% kedvezményt. Én egyáltalán nem költöttem semmit. Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne vegyek meg valamit, de kiszámoltam, hogy ahhoz, hogy mindenre meglegyen a pénzem (nyelviskola, hazautazások, érettségi) kb. három hónapig kell spórolnom, és még így is költhetek heti 10 fontot.

Ebédre lementünk a tengerpartra. Egyszerűen csak gyönyörű. És szerencsénkre nagyon jó időnk volt, nem fújt a szél, egész meleg volt és sütött a nap. Csak ültem a padon, ettem az avokádós, paradicsomos, bazsalikomos, mozzarellás szendvicsemet és néztem a tengernek ezt az új arcát, amit eddig még nem ismertem. Ugye Angliában vagyunk, szóval nem azt a tipikus pálmafás, homokos tengerpartot kell elképzelni. A part itt köves és a víz elvileg csak 13 fokos. De ehhez képest nagy volt az élet, az emberek sétálgattak, röpiztek, kosaraztak, rákot ettek vagy csak ültek a földön és napoztak. Az angol tenger színei nagyon különlegesek. Sötétkékes és kicsit szűrkés. Olyan szomorú színek ezek, de gyönyörűségüket egy fotó sem tudja visszaadni. Megmártottam a kezem a vízben, csak azért, hogy le tudjam írni ezt a mondatot. És elhoztam magammal egy kavicsot. :)
Az angol hagyományos házakkal ellentétben, amik ugye mind téglaszínűek, a tengerparti házak fehérek. Nem egy híres épület található a brightoni parton. Ott van például az a Grand Hotel, amiben fel akarták robbantani Margaret Thatchert, még 1984-ben vagy az az épület, ahol az ABBA megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált 1974-ben.

Este vacsora után Dórival és James-el (Dóri barátjával) moziban voltunk. Az Equalizer-t néztük meg 3D-ben. Ilyen fajta filmeket nagyon ritkán nézek. Most legalább ezek után, tudok róluk véleményt is mondani. A 3D király volt. Nem volt rajtunk semmilyen szemüveg és mégis 3D-ben láttunk mindent. Nagyon hálás voltam Dóriéknak, hogy elvittek magukkal.

Vasárnap délelőtt Beával elsétáltunk Crawley központjába. Crawley egy elég jól felszerelt város, van könyvtára, collegge-a, mozija, sport centruma, hatalmas bevásárló központja és egy gyönyörűparkja. Bea megmutatta nekem azokat a boltokat, ahol érdemes vásárolnom. Például az 1 fontos boltot, ahol tényleg minden 1 font és nagyon sok dolgot lehet venni. Benéztünk egy drogériába is és végül a Primark-ba. Nagyon kell figyelni, hogy mikor mi van leértékelve, mert néha nagyon jó dolgokat lehet kifogni. Már várom, hogy elteljen az a három hónap!

Olyan szép időnk volt. Sütött a nap, kék volt az ég. Az egész szeptember nagyon kellemes volt itt. Komolyan azt a tipikus angol időjárást, körülbelül eddig csak egyszer tapasztaltam. Szóval kellemesen eltelt az egész napunk.
Délután elkezdtem nézni a Holiday című filmet, miközben Péter és Bea csinálta a vacsorát.

Vacsora előtt még átugrottuk Dórihoz és Jameshez, hogy megnézhessem az új lakásukat. Teljesen le voltam nyűgözve. Látszik, hogy rengeteg munkájuk van ebben a házban és okkal lehetnek büszkék rá. Jó érzés lehet egy saját házat, a saját elképzelésed alapján berendezni. Azt hiszem, az már valami, hogyha az ember rendelkezik egy saját lakással vagy házzal. így tényleg élvezheti  a munkájának gyümölcsét. Mert ugye ha megcsináljuk az érettségit, vagy lediplomázunk, csak egy darab papírt kapunk. De egy saját otthon… Az megfoghatóbb, abban már lehet élni! :)

Vacsorára Dóriék is csatlakoztak hozzánk. Édes krumpli levest és Thai kaját ettünk. Az édes krumpli TÉNYLEG édes. Nagyon-nagyon szeretem. A Thait-t pedig Péter készítette. Még sosem ettem eddig Thait, de most már tudom, hogy szeretem. Elvileg a Thai kajától (ezt Bea mesélte nekem) jó kedvűek leszünk. Hát én nem tudom, hogy a Thai-tól, vagy a bortól, vagy egyszerűen csak a jó hangulattól voltam boldog, de boldog voltam.

A vonatom 20:08-kor indult Gatwick-ről. Dóri és Bea kivitt az állomásra. Szerencsésen megtaláltam a 2-es vágányt, ahonnan a vonatom indult volna, de akkor láttam és be is mondták, hogy a 2-es vágány helyett az egyesről indul a Guildfordba menő vonat. Mázlim volt, mert ott volt a vágányom a másik oldalon, de azért a biztonság kedvéért megkérdeztem az egyik utast, hogy jó vonaton vagyok-e. Szerencsére azon voltam.

Este 9-re értem haza, Bob eljött értem Guildfordba. A kocsiban hazafelé Lonnie Liston Smith-et hallgattunk.